Pilátus-park címmel jelent meg 2012-ben a legújabb verseskötetem. Részletek a könyvből
Az alább pedig erről olvasható kritika
A vendég dús, idegen őszbe térül
Csokonai Attila új könyvéről
Összemérhető rendek világa
Szabadságom talán csak ennyi
Töredék a törvény nélkülem
Csak teljessége történelmi
(Önéletrajz)
Csokonai Attila költészetét évtizedek óta csodálom. Sohasem írtam róla, talán nem mertem szembenézni vonzalmam okaival, talán valamiféle féltékenység bujkált bennem, talán csak féltem a súlyos szavak kimondásától.
Most kettős kényszer (a külső: a felkérés, a belső, az ígéret) nem engedi, hogy kitérjek a feladat elől. A költő új kötete (Pilátus-park) sok, sőt túl sok kapaszkodót kínál véleményem súlypontozásához, s tudom, hogy a terjedelem nem teszi lehetővé, hogy minden értékére rávilágítsak. Nem elemzést készítettem tehát, hanem impressziókat, megfigyeléseket rögzítettem, egy félelmetesen naggyá érő költészet háromszögelési pontjait rajzoltam fel, remélem, jó segítségéül a későbbi alaposabb földmérőknek.
Kezdjük azzal, miért adtam ennek a recenziónak ezt a nyugatos címet. Mert meggyőződésem, hogy Csokonai Attila vendég a huszonegyedik században, no, jó, befogadott vendég, de mégis idegen, habitusa, műveltsége, mesterségbeli tudása egy, a kultúra iránt sokszorosan fogékonyabb korból menti át közénk. Őszt is említek a címben, ez persze nem a mi őszünk, hanem az övé: az önmagától is ironikus távolságot tartó költő összegezésének, betakarításának ideje. Dús a termés, aki csak beleolvas az igen sűrű kötetbe, beleszédül. Sokszoros, alapos olvasás kell ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön, akár a költő képletes hombárjaiban, akár a befogadók elméjében.
Azt állítom, hogy a szerző nem tudatosan választotta az őszt, nem is beletévedt, hanem idetérült, a külső és belső késztetések garmadája ide terelte, rákényszerült erre a fáradságos szüretre.
Próbáljuk meg sorra szedni, mik ezek a külső és belső késztetések. Sok van, közülük talán sikerül rálelnünk a legfontosabbakra. Az első kétségkívül a költő átfogó, alapos műveltsége. Poeta doctus ő, a szó legnemesebb értelmében, mind tárgyát, mind mesterségét fölényesen ismeri, de fölényét egy pillanatig sem használja fel az olvasó megalázására. Társul fogadja, ha kell, tanítja, még a lírában ritka magyarázatokkal, lábjegyzetekkel is segíti, s mindig hagy egy lélegzetnyi időt az átgondolásra. Mester, mint hivatkozott-hivatott elődei.
Tudósként járatos a filológiában, de otthonosan mozog korunk természet- és társadalomtudományaiban is, kiváló ismerője a különféle mitológiáknak (elsősorban persze a zsidó-keresztény kultúrkörnek), hitvilágoknak, ugyanakkor ismeri a kor hétköznapi esze járását, divatjait, rögeszméit.
A szerepversek meghatározó jelentőségűek a kötetben. A Pilátus-probléma sokakat izgatott a huszadik század irodalmában, s többeket korábban is, a „Mi az igazság?” evangéliumi kérdésére Csokonai a Nietzsche által egyedül rokonszenvesnek talált újszövetségi figura bőrébe bújva keresi a választ. A kötet fő ciklusainak címei jól jelzik a (válasz) útkeresés stációit. Pilátusi parkban, Pilátus par coueur, A parkoló Pilátus, Pilátus-szoborpark, lépésről lépésre követhetjük a költőt a krédóba kerülés labirintusában. A ciklusok elején egy-egy útbaigazító vers teszi könnyebbé botladozásunkat, apró pihenők, rövid kitérők segítenek, de mindvégig szükségünk van összpontosított figyelmünkre.
Csokonai Attila ugyanis a sűrítés mestere, egy-egy sora, versmondata annyi információt hordoz, mint Dylan Thomas legjobb verseinek bármely hasonló eleme, vagy a magyar költői hagyomány ilyetén törekvései, Adytól József Attiláig, Balassitól Weöres Sándorig. Ehhez hozzáadódik a sokak által a posztmodern leleményének vélt vendégszövegek beiktatása, az allúziók alkalmazása, ami persze sokkal ősibb technika, T. S. Eliot is a későközépkori-koraújkori költőktől tanulta.
Csokonainál a vendégszövegek úgy illeszkednek a textusba, hogy azt erősítve őrzik meg identitásukat, aláhúzzák, vagy éppen ironikusan ellenpontozzák a költő szuverén üzenetét. Amikor a műveltségről szóltam, végiglapoztam a kötetet, kiktől is kölcsönöz mondatokat, vagy mondat-töredékeket. Biztatom az olvasót ennek a játéknak a megismétlésére, szédületes névsorhoz jut.
Eddig csupán a módszerről, az üzenet eljuttatásának módjáról beszéltem, ideje feltenni a kérdést, mi rejlik a Pilátus-park üzenetében, mit tartalmaz a szerző betakarított termése. Röviden: a kívülről, idegenként szemlélt, mégis közös világegyetemünk illúziómentes kör-, kor- és kórképét. A sokak által felfedezett kizökkent idő újfajta helyreállítási kísérletét, a gazdag belsőből vezérelt humanizálási törekvések kudarcait és részsikereit. Csokonai Attila hatalmas mozaikot épít, világnagy mimézisre törekszik, ebben valószínűleg kudarcra ítéltetett. De az építőkövek önmagukban is csodálhatók, sőt – hadd szóljak így régiesen – kincsek. Szerelem, család, munka, alkotás, olvasmányélmények, szenvedélyek, a test örömei és gondjai, érzések, gondolatok – mind-mind szépen formált részei a soha el nem készülő egésznek. Vagy a mindenki által külön-külön, egyedi módon összeállítandó egésznek?
A szerepek mögött húzódó, elő-előbukkanó önéletrajzi szál mindvégig hitelesíti a gondolati líra produktumait, az intellektuális eredményeket, néha semlegesíti a pesszimista végkövetkeztetéseket, néha megfejeli azokat. Pilátus játszani is akar a parkban, hús-vér emberként feledni kívánja botcsinálta szimbólum-önmagát. Várja a bulgakovi elbocsájtást, de valamit vár Csokonai Attilától is: ha már a bőrébe bújt, ha már ennyire érti őt, tiltassa ki parkjából, parkjaiból a farizeusokat, a hamis prófétákat, a szívtelen lélek-kufárokat. Sejti, hogy a költőnek ehhez is lesz hatalma, épp most egy kitűnő kötetnyi verssel bizonyította ezt.
A könyv végén néhány műfordítás is található. Jó versek, egy másik világból. Gondolkodtam rajta, hogyan kerülnek ide, aztán rájöttem, áttételesen szerepversek ezek is. Ahogy Az ember tragédiája végén bíztat az Úr: küzdj és bízva bízzál, úgy szól a költő a korántsem derűs világkép kitárása után az idegen szerző (Karel van de Woestijne) optimizmusával mindannyiunkhoz: „feléd igyekszik álmunk nagy éjed remekje / ahogy a hajnal célja a fölkelő drága Nap”.
Csokonai Attila: Pilátus-park – Fekete Sas Kiadó 2012
Gyimesi László